8. rész - Vadászok

Buék mindenkinek!:D Ennyi is lenne a beszámolóm...
Ölel, Nusi.:3
Fölém hajolt, könyökével megtámaszkodott mellettem. Ajkai nyakamhoz tévedtek. Tudtam mit akar csinálni. De én nem szerettem volna. Egyántalán nem. Most, hogy így élesben vámpírrá akar változtatni, már nem kívánom. Lehet, nem tud vele leállni, azt meghalok. Nem lenne szép, pont most mikor a nővérem bajban van.
Gondolkozásomból Adam hideg fogai zökkentettek ki. Bőrömet felhorzsolta, amiből vér szivárgott ki. Nem tudom miért nem tettem átváltozásom ellen. Talán túl fáradt voltam. De ez nem mentség! - ébresztettem fel magam. Nem, ez tényleg nem az. Lelöktem magamról Adamat és felpattantam. Elindultam amerre a szemem ellát. Régi barátom nem futott utánam, megint sejtelmem sincs miért. Mint aki jól végezte dolgát maradt helyén.
Egy ablakot betörve ugrottam ki azon. A földszinten voltam, szóval nem éreztem fájdalmat esésem után. Szaladtam, az életemért. Nagy siettemben, egyszer csak megállított valami. A hirtelen jött, nagy fájdalom arra késztettet, hogy minden erőmet arra használjam, hogy levegőt vegyek. Mintha három vasból készült karom belevésődött volna a hátamba. De nevezhetjük nyílnak is. A sikítást magamba folytottam, de kétlem hogy ezt a regeteg vért ne vette volna észre egy vámpír se. Reménykedve emeltem fel egyik lábam, majd a másikat is. Lassan haladtam. Nagyon lassan. De vagy így, vagy sehogy. Valahonnan muszáj segítséget kérnem. Egy szót sem tudok kinyögni, de segáz. Nem tudom, hogy ezt Olivér csinálta, vagy tényleg leszúrt valaki. Viszont van egy olyan érzésem hogy az utóbbi. Sajnos. Ugyanakkor, van jó oldala is! Nem vagyok vérszívó. A vérről jut eszembe... Ha most valaki, akárki, szembe jönne velem azt hinné zombi vagyok. A piros lötty, majdnem az összes kifolyt belőlem. Ennek köszönhetően a bőröm, fehéres-kékes. A csontom is látszódik. Kicsit undi. A vérveszteségtől pedig látni is nehezemre esett, külön koncentráció kellett hozzá. Olaj a tűzre, hogy ebben a pillanatban bal vállamba is lőttek. Hallani már nem tudtam, de elképzelni elképzeltem ahogyan a vér kiloccsan. Erőhiányban dőltem hátra, majd a földre érve a nyilak átszúrták mellkasomat. Üvöltöttem volna, de olyan érzésem volt hogy felesleges, mert az erdő közepén senki sincs. Az egyik nyíl a szívemet is átszúrta, így éreztem ahogy az előbb említett szervem, dobog.
Nem tudom hol vagyok. De ismét, egy hideg, sötét bezárt helyen. Az előbbinél, hogy tudtam kik fognak el.
A "hegyes botok" már nincsenek bennem. Kezem hozzábilincselve a falnak. Lógtam rajta. Nem sok választott el a talajtól, úgy 15 cm de így is görcsbe álltak karjaim. Fejem iszonyatosan zsongott. De nem azon a másnapos szinten, máshogy. Azt hiszem az állapotom miatt. A ruhám is máshogy nézett ki. Nem, nem börtönruha. Fekete, derékig érő lenge gatya, de a végeknél gumi szorított hozzá. A pólóm hosszú ujjú, tapadós, ez már csoki színű. Hogy mikor öltöztettek át? Nem tudom.
Egyszer csak ajtónyitódásra lettem figyelmes. A hangok, még mindig nem tisztázódtak a fejemben, úgy hogy tippem sem volt honnan jöhetett. Visszhangzott, egyszerre az összes irányból zaj csapta meg fülemet. A fény, viszont mindent tisztázott. Rögtón velem szembe. Két alak jött be rajta. Két nő.
- Alkudozni szeretnénk veled. - csettintett az egyik mire a láncok eltűntek, én pedig használhattam lábaim. - Gyere velünk.
Ahogy mondták, én úgy tettem. Idővel kirajzolódtak. A kicsivel magasabbnak gyönyörű fakó szőke haja volt, csillogó fehér bőre. Frizurájának vége hullámos volt. Neki érdekes, fehér királynői ruhája volt. Kissé átlátszódott de ez meg lett oldva egy barna cica nadrággal valamint egy sportmelltartóval. Az alacsonyabban gesztenyebarna haja kontyba volt kötve, egy tincset kihagyva. Öltözéke egy az egyben az enyém volt. Mindkettejükről sugárzott az inteligencia.
Megérkeztünk egy gyönyörű parkba. A vízcsobogás, mely egy szökőkútból származott nyugalmat vitt a lelkedbe.
- Kedves Leila - szólalt meg lágy hangon a magasabb. - Mi, az erdő vadászai vagyunk. Megöljük, azokat a lényeket amiknek nincs joguk itt élni. Bűnt követtek el. Halhatlanok vagyunk. De ha a szabályok ellen szegülsz porrá válsz.
- Mi a szabály?
- A szerelemnek hátat fordítasz az idők végezetéig. Elfogadnál szolgálómként?
- Igen. - hajoltam meg előtte. Most ez a szövetség pont kapóra jön.