Egy jó és egy rossz hír

Sziasztok nos van egy jó és egy rossz hírünk.

A jó hír az hogy nem zárjuk be a blogot ! :D

A rossz pedig az,hogy nem fogunk többet írni mert át lesz írva az EGÉSZ sztori! 

Előre is köszönjük a megértéseteket!

u.i.: fogunk írni csak nem ezen a linken. A történetet újból kezdjük egy másik blogban. Nusi.:3

Emberrablás pozitívan

- Azt majd meglátjuk Leila hogy ki koppan a végén.
Nos, őszintén szólva mondhatni, vártam a csodát. Jó, oké hogy vadász vagyok de ez nem azt jelenteni hogy meg is tudom védeni magam... Ráadást még kezdő is vagyok. *És lőn koppant valami* De az nem én voltam, ezúttal... most egy edény hullott darabjaira.
- Be viszlek a zárkádba. Úgy hogy ha nem akarsz...
- A mibe?
- Úgy hogy ha nem akarsz meghalni engedsz - fejezte be félbevágott mondatát a bongyorka... De ha egyszer nem tudom miről beszél? Tök mindegy, akkor se megyek semmilyen "zárkába". Csak sajnos erről nem én döntök. Ez azt is bizonyítja hogy már -amint kiderült - egy pincébe vagyok. Ja, van egy ablak. Viszont az rácsos. Szép börtönös hangulatot teremt az, hogy a hold fénye árnyékot vet a padlóra a vasrudak közül. Nem tudom ki volt az, aki ide bedobott de azt igen, hogy itt hagyot. Talán ha lenne itt valami cérna akkot a súrlódást kihasználhatnám a szabadságra. Csak egy gond van: nincs cérna. Ágy sincs. WC sincs. Körübelül a dolgok 99%-a téglalap. A többi kosz, és bogár. Jó kis hálószoba mit ne mondjak..
- Leila.. Leila, itt vagy? - suttogott valaki. Nem gondolhatok a nevére vagy küllemére, mert meghallja a többi vámpír. De annyit mondhatok, hogy: utálom. Akkor miért félek, hogy megtalálják? - Segítek meg menekülni.
És akkor megjelent még egy valaki. Őt valaha szerettem. Most, nem tudom mit érzek... De azt hiszem, jobb ha nem is gondolok rá. Még észrevesz.
- Mit csinálsz te utolsó talpnyaló?
- Ugyanazt, amit te.
- Nem, én a drágámért jöttem, te meg a véréért. Nem ugyanaz, Niall.
Amikor kimondta a nevét, kénytelen voltam megismételni magamban. Valyon észre vették? Ide jönnek? Visszatérve a jelenbe, a vitát a fiúk nem nagyon fejezték be. Komolyan, azért jöttek hogy kinyírják egymást, vagy hogy megmentsenek? Vicces, ha meglátják a másikat máris csak a halál utáni keltett vágy látszódik a szemükben. Teljesen elfelejtettek. Pedig, értem jöttek. Érdekes, mi?
- Psszt.. Li, hallasz?
A szőr felállt a hátamon, ahogy elkezdett valaki pusmogni a mögöttem. Azt hittem, mentem sikítok egy akkorát hogy majd nekem is elkezd tőle vérezni a fülem, de a halk beszédből azt vettem le, hogy nem lenne jó ha lebuknánk. És hogy az a valaki ki volt?
- Nem, Liam, nem. Mégis mi a frászt keresel itt?! Hogyan kerültél ide?
- Neked is szia - állított fel, utána pedig szembe fordított magával. Aranyos volt, ahogyan szeme csillogott a sötétben miközben cukin mosolygott. Tényleg. - Gondoltam kiviszlek, és hát.. Át törtem a falat.. - és én azt hogy nem vettem észre? Ez egy örök rejtély marad.
- Ezesetben... meg mutatnád a kijáratot?
Furcsa volt, hogy a két szőke még mindig veszekedik, és nem látják hogy elmegyek. De végül is nem az én vitám, nem értem miért foglalkozom velük. Mindkettőt utálom.
Aztán meg van még valami amit nem értek: Miért jött el értem Liam? Lehet a Vadászok küldték?
- Nem baj ha hozzánk megyünk? Nem tudom hol laksz..
Na igen. És az anyám. Mikor haza jön mit mondok neki? "Szia anya, képzeld találkoztam vámpírokkal, és mind ki akarja szívni a vérem. Vadász lettem, egy fában élek, ja és megöltem a nővéremet. Veled mizu?" Aha.. Kicsit hülyének nézne, és leteagadna. Apám kinyírna ami miatt elpusztítottam a ,,kedvencét''. Azt hiszem hogy a szüleimet ki kéne kerülnöm.

11. Értelmetlen érzelmek

Hy guys! na szóval most már van ihletem és mindent beleadok ebbe a részbe nem is beszélek többet jó olvasást Kiss&Hug: Anna! Ui:.Bocsi a rövid részért de nemvolt ihletem :( 

"Tudtam ki az. Nem a félelemtől, hanem vérvesztéstől lecsuktam szemhéjamat, ezzel is könnyíteni őket. Az ajtó kinyílt, az egyensúlyomnak vége. A földre borultam."

Nagyon fáj a fejem! És nem tudom hol vagyok az emlékeim halványak szinte semmik. Arra emlékszem , hogy elájultam de arra már nem , hogy hogyan kerültem egy szobába pihe-puha ággyal. A szememre mintha több tonna ólomot tettek volna nem bírtam őket kinyitni. Arra eszméltem fel,hogy valaki a nevemen szólongat. Olyan rossz érzés fogott el! Nem tudtam kinyitni a szememet de ez a személy folyton csak azt mondogatta nekem , hogy: "Li kérlek nyisd ki a szemed Li kélek" mintha egy nő mondta volna de azt nem tudom kié volt a hang ugyanis a hangok érthetetlenek voltak csak ezt az egy mondatot tudtam kibogarászni mert nagyon kétségbeesett volt a nő hangja. Aztán valaki beleordított a fülembe: "Li a kurva életbe ha nem kelsz fel neked véged!" Erre mintha bomba robbant volna bennem felugrottam és amerre csukott szemmel menni lehet az ösztöneimre hallgatva elkezdtem rohanni de megbántam ugyanis kb 2 perc múlva baszott nagy puffanással érkeztem a földre és a csuklóm is elkezdett fájni (Hát persze hisz elvan törve!!!!) A hátam mögül egy szerintem félresikerült ördögi kacaj és gúnyos tapsolás lett utána valaki konkrétan felvett a kezébe és megint hozzábaszott annak a rohadt falnak komolyan? de tényleg kinek nem lenne elege ahhoz hogy mindig hozzávágják egy kurva falhoz hát annak kinyalom a seggét aki élvezi! De komolyan inkább ölnének meg de nem? az túl egyszerű lenne ráadásul azt sem tudom hol a picsába vagyok és kik ezek!?                                  - Oh kedves Leila mindenre rájössz idővel addig is itt mi elszórakozgatunk a törékeny kis testeddel még jó ,hogy Harry elfogadta a csatlakozást és idehozott téged!-Szólalt fel a számomra ismeretlen női hang.Csak egy baj van. Harry hogy a faszomba kerül ide? És ő mit akar tőlem még mindig?!
-Óh Leila tudod te azt mit akarok tőled!-Ó hát persze a vérem hogy én milyen hülye vagyok!
-Nem most már nem csak a véred ha érted mire gondolok!-Küldött egy perverz vigyort felém amitől a hányhatnék kerülgetett!
-inkább kihagynám kössz!-erre a teremben az összes nem emberfajta elkezdett röhögni Harry-n de azt nem tudom hogy miért?
-Nah Styles ezt megkaptad! De a lányra most egy szórakoztatásra van itt ahogy a másik is!-Mondta a csaj de szerintem ő valami vezér féleség lehet ahogy a szerkójából kivettem mert nem lehetett normálisan látni annyira feketébe öltözött.
-Hmm okos lány igen én vagyok itt a főnök te pedig a játékszerünk!-A mondat végére megnyalta a szája szélét-Ha most azt hiszi hogy félek akkor kurva nagyot koppant!
-Azt majd meglátjuk Leila hogy ki koppan a végén.

10. rész - Harry

Sziasztok!..újból xd Nos, a mi agyhalott írónknak egy szőrszálnyi ötlete sincs, ezért engem bízott meg erre a feladatra.. Jólesne egy kis olvasói kritika, szóval akinek van egy kis törpnyi ideje írjon egy kommentet!c: köszönöm!u.i.: bocsánat hogy későn jött...Ölel, Nusi.:3 

Sosem gondoltam, hogy egyszer majd meg kell ölnöm valakit. Főképp nem azt, hogy pont a nővéremet. Azt sem tudom, hogy hogyan keveredtem bele én ebbe az egészbe. Vadászok, vámpírok, még a vérfarkasokat is kinézem jövőből. Egy gödröt ástunk a hátsó kerti kis sírban. Itt aztán minden volt. Tudjátok, máig sem derült ki egyesek miben halt meg, például William Shakespare. Azt hiszem, csak néhány ember számára nem tiszta: a holttestük itt van elásva. Nem valami kis takaros hely. Elég szűkösen vannak elhelyezve. Köröbelül 1x1,5 méteres egy sír. Nem, nem is sír, hanem föld alatt kialakított valami. Egy-egy kőre nevük ráírva, s hogy meddig éltek, miért ölték meg. ,,Leila Morgan: 1993 Augusztus 14 - 2013 október 26. Küldetés.'' 
Új otthonom a Vadászok kuckója. Kiderült, hogy a föld alatt van. Így csak akkor esik be az eső, vagy monjam inkább folyik, mikor mi azt szeretnénk. Még mindig nem értem hogyan, de bejut a fény. Mindenkinek van házikója. Nem betonból, nem fából. Gyökérből. Nagyon biztonságos. Állítólag nem ismeri senki ezt az átjárót, így nincsenek váratlan vendégek. Aki bejön, úgymond örökre bent marad. Csak felügyelet mellett távozhatunk, vagy engedéllyel. Itt nincs olyan, hogy jajj, most el kell mennem a boltba új ruhákért.. Mondjuk ebbe az is közbeszól hogy egyen öltözékek vannak.
Fürdéstől felfrissülve dőltem be az ágyamra. Érdekes lesz ez az élet, mindenféle technikai dolgok nélkül. Nagyon bio ez a hely...csoda hogy egy puha fetrengőt hoztak be ide. A vizet is úgy kell kivonni a fából.. Vagy pedig földi forrásból kell szerezni.
Szememet lehunytam, alvásra kész. Félek nővérem szellemétől. Lehet üldözni fog míg meg nem halok...Ami elég hosszú idő. De az is lehet hogy nem tudja, miszerint Én öltem meg. Nem akarok erre gondolni. Inkább számolom az aranyos bárányokat. Egy kettő, három... és az álom manók elvittek országukba.

*

Egy gyönyörű helyen voltam. Problémák, vámpírok nélkül. A testvérem és én, kicsiként játszottunk a tengerparti homokban. Láttam magamat, ahogy elkezdtem sírni. Hirtelen hangulatváltozásomban Lexa csak ült. Aztán felállt, elment. Azt hiszem, a szüleinkért. Akik nincsenek...Tehát nem tudom miért. Ott hagyott volna? Évek után, visszajött. Úgy néztünk ki mindketten mint ebben az évben. Én talán izmosabb, sebesültebb lehettem. Lex lehajolt, letörölte a könnyeimet. Aztán megütött. A nagy erő leterített a földre. Orcám megsebesült. Hiába, csak kívülről láttam a történteket, én is véreztem. Lexa épp rúgott volna meg, mikor egy medve megmentett. Puha bundája csillogott a holdfényben. S bár nem láthattam arcát, még is sugárzott belőle a szeretet. Két lábra állt, majd Lexinek dőlt.

*

A valóságba két erős kar hurcolása ébresztett föl. Meg kérdéztem tőle hogy ,,Mivan már?'' de egy kendő miatt csak hümmögés hallatszódott. Ebből lekövetkeztettem azt amit kellett: elraboltak. De ki? Mégis hogyan jutott be? Mire használ fel? Csak meg akar ölni?
- Ne légy butus. Téged akarlak. - beszélt. Mély, reszelős hangja volt. Nagyon ismerősnek tűnt, de nem jöttem rá ki az. De annyit tudtam hogy: ismer.

Egy kisebb házhoz értünk. Ám néha a látszatt csalóka, mert ennek is nagy része a mélyben van. Leginkább a börtönre emlékeztet. Sokkal hátborzongatóbb mint amilyen a filmekben. Érzem, az itteni emberek lelkét mik szabadon járkálnak fel-alá. Itt haltak meg. Nem igazán értettem mit susmorognak de félelmet keltő volt. Lehet később én is csatlakozni fogok hozzájuk.
- Maradj ott! És ne mozdulj míg meg nem engedem. - dobott be tömlőcömbe újdonsült ellenségem.
Még mindig nem világos ki Ő, s miért akar megölni. Esetleg Alexandra fiúja? Nem. Tutira nem. Az is lehet, hogy csak egy kaland lennék... De ezt nem lehetett volna ott és most elintézni? Csatlósaként akar? Ötletem sincs. Végülis elég egyértelmű: engem akar.
Kezem, lábam bekötve. Ajkaim előtt egy durva felületű rongy. Felálltam. A jobb csuklóm most különösen fájt. Teljesen kiment a fejemből hogy elvant törve. Talán már hozzászoktam az érzéshez. Biztos. A kilincshez siettem, ugyanis az éles eszköz. Tenyereim ugyan közel vannak egymáshoz, de a remény hal meg utoljára. A zsinórt a téglatest alakú fémre helyeztem, s a sarkán vágni kezdtem a kötőszert. Közben engem is megsebísetett, sőt, szinte már ömlött a vér belőlem. Alattam hatalmas vértócsa,a szálkás darabka rajtam itt-ott pirosba borult. Még a felénél sem járhattam, de a zár kattant. Tudtam ki az. Nem a félelemtől, hanem vérvesztéstől lecsuktam szemhéjamat, ezzel is könnyíteni őket. Az ajtó kinyílt, az egyensúlyomnak vége. A földre borultam.

9. rész - Egy új barát, minusz egy nővér.

Mint ahogy látjátok most én jöttem egy résszel, mivel drágalátos Annácskáknak nem jött semmi ihlete :D Nemhúzom tovább már bele is kezdek.
Ölel, Nusi.:3

Tehát ez a vadászat. Vagy vágjunk a közepébe: íjászat. Számomra ez egy rossz vicc...Oké, lehet hogy hiperaktív vagyok, és logika is szorult belém, na de azért a nyilakkak nem bánok valami jól. Mert ugye, mint ahogy kiderült ezekkel harcolunk. Meg forgó csillagokkal, de ez számomra lényegtelen, mert még nem értem el azt a rangot, ahol azokkal lövöldözök. Nos, én még kiképzésen vagyok. A rettegett céltábla felé szeretnén lőni az eszközt, de hát ha nem kedvel..?
- Magasabbra a vállat! - parancsolt a helyettes. Elég kemény.
- Azonnal, Zoé úrnőm - igen, ez a neve. Ő az a lány, aki a börtönből kihozott. Az alacsony, fekete hajú. A bőre csillogott.  Fehérebb volt mint az átlag embereké. Nem tudom mitől. Ez különbeztetett meg minket vadászokat, a más lényektől. Hasonlítottunk egy kicsit a vámpírokra. Csak mi a sötétben is fénylettünk. Ez egy kis hátrány volt az esti zsákmány elytésben..
Zoé tanácsát megfogadva igazítottam karjaimon. Tény és való, hogy így már nem kellett teljes erőből húznom a nyilat. Azonban a célzásom még mindig béna.
- Állj oldalra.
- Tessék? - fordítottam a fejem a hang irányába. Ő is egy tanonc volt. Rövid, fakó szőke haja, kleopátra frizurában pompázott. Szépen kiemelte modell arcát. Szeme gesztenyebarnában csillogott, de az is lehet tévedek és fekete az írisze.
- Fordulj oldalra - ismételte. - Ne szemből csináld. Úgy nehéz. Egy kicsit emeld fel az orrát. De tényleg csak picit. Na meg aztán egy aprányit döntsd balra. Most sikerülni fog - fejezte be. Örültem tanácsának, ugyanis 'kapitányom' nemigen adott tippeket. - Lábakat tepreszbe!
Tehát, ahogy elmagyarázta úgy tettem. Kihúz...és lő! Baszki, lehet messzire ment - húztam el a számat a gondolattól. Na jó, biztos hogy túl ment a határon..
- Ne annyira erősen.
Oké. Próbáljuk meg. Kihúz... és lő! Eltalaláltam! Eléggé a szélét, de van ilyen.. Legalább sikerült.
- Köszi - mosolyogtam szégyenlősen. Fura, hogy ilyen alapvető dolgokra - mint pl. a terpeszbe állás, - nem jöttem rá.
- Ismételd meg még háromszor, aztán jöhet élesben - közölte zord hangon a helyettes. - Noel!
- Igen, úrnőm? - fordult hátra kecsesen a segítőm. Most már tudom a nevét is: Noel.
- Ma ezzel a lánnyal mész. Pontban 6-kor. Addigra már sötét lesz. Csak gyakorlás - Noel bólintott.

Az éj fátyla már betakarta az eget, s rajta millió csillag tündökölt. Sajnos, még nem nagyon láttam ezeket a fényeket, mert a városi égők befedték.
Én, és legújabb barátnőm útnak eredtünk. Nem, nem az utakon. A fákon. Mezitláb. Hogy senkise halljon. Íjak a hátunkon. Valami után kutatunk, de nem tudom mi is az. Talán egy őz? Egy disznó? Valami medveféle? Őszintén, fogalmam sincs. Én a csillogást követem Noelből fakadva, amitől beleilleszkedik az égbe. És én? Csak néhány fénypont keletkezik meg, majd eltűnik rajtam. Ismét rejtélyesen.
Noel megállt. Talált valamit.
- Leila. Azt lődd le. - mutatott egy lányra. Haldoklóban volt, könnyű prédának tűnt. Azonban mégis csak megmenteni szerettem volna.
- Nem azt hanem Őt. Nem ugyanaz.
- Tökmindegy. Azt kötelezte rám a főnök hogyha az első élő valami megvan, ölnünk kell.
- És ha azt mondom nem?
- Akkor ölnöm kell. Téged.
Kezemet szám elé kaptam ilyedtemben. Ez mi? Meglátunk valakit és punktum, meghalsz? Szemétség. Vagy én, vagy Ő.
- Rendben - be adtam a derekam. Miért? Mert nem lesz bűnérzetem ha meggyilkolok egy ismeretlent. Ez így nem szép...Inább, le kényszerítem csukni a szemét. Már is jobban hangzik, nem igaz?
- Akkor hajrá - ült le törökülésben egy vastagabb ágon. Egyedül is csináljam? Hát kösz. 
Egy nyilat húztam ki nagyobb táskámból, majd az íjat, ami eddig csak pihent bal kezemben, felemeltem. Azóta a pár óra alatt megtanultam célozni. Úgy minden szemszögből. A fejét céloztam meg. Lőttem. Eltaláltam, orcájánál. A hirtelen jött gyorsaságtól a feje ellökődött. Az ujjait mozgatta.
- Noel, ez még él - suttogtam, hogy még a fa levelei se hallják meg.
- Tudom - felállt, ezzel egy szintbe lett velem. - Ez egy vámpír. A szívét célozd - bolíntottam. Nem értem, hogyan tudnánk megölni, hisz' csak törrel lehet. Vagy tévednék?
Noel valahogy a szembe lévő fára keveredett. Két oldalról támadjuk Őt. A barátnőm lőtt rá egyet. Aztán megint, és megint. Nem hatott, ugyanis nem ott találta el ahol kéne. A lány felállt. Szőke haja vállára omlott. Kócós volt, de mégis tökéletesen állt rajta. Még mindig nem értem miért kell egy ártatlant megkéselni.
Noel egy nyilat dobott a fámra, ezzel felébresztve agymenetemből. Én is lenyilaztam párszor a lányt. A szívét is eltaláltam, azzal meg is halt. Mindketten leerszkedtünk a magas növényekről, majd vonszolni kezdtük. Az uraság kívánsága miatt.

- Crystal, felség - hajoltunk meg zsákmányunkkal a kezünkben Noellel. - A fogoly - állt fel a vadásztársam mondókája közben. Én is ezt tettem volna ha nem pillantom meg a lány arcát. A nővérem volt az. Megöltem, a nővérem. A testvérem... Egy gyilkos vagyok.