8. rész - Vadászok

Buék mindenkinek!:D Ennyi is lenne a beszámolóm...
Ölel, Nusi.:3
Fölém hajolt, könyökével megtámaszkodott mellettem. Ajkai nyakamhoz tévedtek. Tudtam mit akar csinálni. De én nem szerettem volna. Egyántalán nem. Most, hogy így élesben vámpírrá akar változtatni, már nem kívánom. Lehet, nem tud vele leállni, azt meghalok. Nem lenne szép, pont most mikor a nővérem bajban van.
Gondolkozásomból Adam hideg fogai zökkentettek ki. Bőrömet felhorzsolta, amiből vér szivárgott ki. Nem tudom miért nem tettem átváltozásom ellen. Talán túl fáradt voltam. De ez nem mentség! - ébresztettem fel magam. Nem, ez tényleg nem az. Lelöktem magamról Adamat és felpattantam. Elindultam amerre a szemem ellát. Régi barátom nem futott utánam, megint sejtelmem sincs miért. Mint aki jól végezte dolgát maradt helyén.
Egy ablakot betörve ugrottam ki azon. A földszinten voltam, szóval nem éreztem fájdalmat esésem után. Szaladtam, az életemért. Nagy siettemben, egyszer csak megállított valami. A hirtelen jött, nagy fájdalom arra késztettet, hogy minden erőmet arra használjam, hogy levegőt vegyek. Mintha három vasból készült karom belevésődött volna a hátamba. De nevezhetjük nyílnak is. A sikítást magamba folytottam, de kétlem hogy ezt a regeteg vért ne vette volna észre egy vámpír se. Reménykedve emeltem fel egyik lábam, majd a másikat is. Lassan haladtam. Nagyon lassan. De vagy így, vagy sehogy. Valahonnan muszáj segítséget kérnem. Egy szót sem tudok kinyögni, de segáz. Nem tudom, hogy ezt Olivér csinálta, vagy tényleg leszúrt valaki. Viszont van egy olyan érzésem hogy az utóbbi. Sajnos. Ugyanakkor, van jó oldala is! Nem vagyok vérszívó. A vérről jut eszembe... Ha most valaki, akárki, szembe jönne velem azt hinné zombi vagyok. A piros lötty, majdnem az összes kifolyt belőlem. Ennek köszönhetően a bőröm, fehéres-kékes. A csontom is látszódik. Kicsit undi. A vérveszteségtől pedig látni is nehezemre esett, külön koncentráció kellett hozzá. Olaj a tűzre, hogy ebben a pillanatban bal vállamba is lőttek. Hallani már nem tudtam, de elképzelni elképzeltem ahogyan a vér kiloccsan. Erőhiányban dőltem hátra, majd a földre érve a nyilak átszúrták mellkasomat. Üvöltöttem volna, de olyan érzésem volt hogy felesleges, mert az erdő közepén senki sincs. Az egyik nyíl a szívemet is átszúrta, így éreztem ahogy az előbb említett szervem, dobog.
Nem tudom hol vagyok. De ismét, egy hideg, sötét bezárt helyen. Az előbbinél, hogy tudtam kik fognak el.
A "hegyes botok" már nincsenek bennem. Kezem hozzábilincselve a falnak. Lógtam rajta. Nem sok választott el a talajtól, úgy 15 cm de így is görcsbe álltak karjaim. Fejem iszonyatosan zsongott. De nem azon a másnapos szinten, máshogy. Azt hiszem az állapotom miatt. A ruhám is máshogy nézett ki. Nem, nem börtönruha. Fekete, derékig érő lenge gatya, de a végeknél gumi szorított hozzá. A pólóm hosszú ujjú, tapadós, ez már csoki színű. Hogy mikor öltöztettek át? Nem tudom.
Egyszer csak ajtónyitódásra lettem figyelmes. A hangok, még mindig nem tisztázódtak a fejemben, úgy hogy tippem sem volt honnan jöhetett. Visszhangzott, egyszerre az összes irányból zaj csapta meg fülemet. A fény, viszont mindent tisztázott. Rögtón velem szembe. Két alak jött be rajta. Két nő.
- Alkudozni szeretnénk veled. - csettintett az egyik mire a láncok eltűntek, én pedig használhattam lábaim. - Gyere velünk.
Ahogy mondták, én úgy tettem. Idővel kirajzolódtak. A kicsivel magasabbnak gyönyörű fakó szőke haja volt, csillogó fehér bőre. Frizurájának vége hullámos volt. Neki érdekes, fehér királynői ruhája volt. Kissé átlátszódott de ez meg lett oldva egy barna cica nadrággal valamint egy sportmelltartóval. Az alacsonyabban gesztenyebarna haja kontyba volt kötve, egy tincset kihagyva. Öltözéke egy az egyben az enyém volt. Mindkettejükről sugárzott az inteligencia.
Megérkeztünk egy gyönyörű parkba. A vízcsobogás, mely egy szökőkútból származott nyugalmat vitt a lelkedbe.
- Kedves Leila - szólalt meg lágy hangon a magasabb. - Mi, az erdő vadászai vagyunk. Megöljük, azokat a lényeket amiknek nincs joguk itt élni. Bűnt követtek el. Halhatlanok vagyunk. De ha a szabályok ellen szegülsz porrá válsz.
- Mi a szabály?
- A szerelemnek hátat fordítasz az idők végezetéig. Elfogadnál szolgálómként?
- Igen. - hajoltam meg előtte. Most ez a szövetség pont kapóra jön.

7 Talán én megsajnáltam....?!

Sziasztok először is mindenkinek boldog új évet kívánok másodszor meghoztam a kövi részt remélem tetszik is majd nektek ;) kiss&hug : Anna!

"Utálom amit csinál, de Őt magát szeretem. Logikus... Úgyhogy megfogadtam, hogy soha többé nem leszek szerelmes! Soha!"

Ahol most vagyok elég furi mert nagyon hideg van nekem meg lenge az öltözetem. Kb 20 perce lehetek itt de máris olyan mintha már 2 éve lennék itt. A hátam mögül kinyílt egy ajtó és hozzám közeledtek a léptek.
-Nah Leila most jobb hogy itt kell lenned ahelyett hogy velem legyél és a töbiekkel vámpírként.-Először nem ismertem fel a hangok tulajdonosát de aztán rájöttem hogy Adam az! Atya ég ez most mit akarhat tőlem?!
Erre a mondatomra megint kinyílt az ajtó de nem hallottam hogy bejött volna valaki.
-Nos Li most leveszem a szemedről a kendőt és bemutatom neked a többieket is.-Levette a szememről a kendőt és 3 szempárral találkozott az enyém.
-Szia én Dave vagyok!-Szólt oda nekem egy barna lelapított hajú igen jóképű gyerek.
-Hello én Jake vagyok!-Hűha ezek legalább kedvessek.De Adam valamiért nem bír és ki kell derítenem miért!
-Szia én meg Josh vagyok!-De ezt nem akarom elhinni ahol én laktam kiskoromban nem ez volt a nevük Hanem Adam Olivér .Dave Seekie (Péter), Jake Ya Ou (Ferenc) és Josh pedig Benny azaz a Bence névre hallgatott most meg ez lett a nevük háth ez nekem elég különös.Erre a négy fiú felnevetett de Adam nem akkor kié volt a negyedik?-"Li nézz a hátad mögé kérlek!"-Szólalt meg a fejemben Niall hangja.
Hátra néztem de azzonnal leblokkoltam.Az lehetséges hogy egy vámpírt így megsebeznek? Niall elég brutálul nézett ki de komolyan tele sebbekkel és nem volt rajta a pólója sem ,de ezt nem is bántam hiszen kilátszott a kidolgozott felsőteste ami nem volt ronda látvány sőt más esetben még tetszett is volna ,de most nem! megpróbáltam kiszabadulni Adam Karjai közül mert minthogy kiderült  amint megláttam Niallt majdnem összeestem szóval érthető de miért Adam kapott el és nem más és miért engem jó ez elég hülye kérdés de akkor is miért nem Dave vagy Josh kapott el miért Adam így még nehezebb felfognom hogy most mit tett velem ahj annyi gondom van mióta lementem arra a hülye koncertre mint állat és kezd belőle kurvára elegem lenni meg úgy mindenből! De a nővéremet még mindig nem találom és már kezdek idegessé válni de most valami furcsa módon nem tudtam lenyugodni ami nálam elég különös mert akármilyen bunkó vagyok nekem is van szíven és hogy miért lettem ilyen? az most mellékes de most meg kell találnom Lexet mert kapok a fejemre ha nem lesz meg!
-Oh Li Li Li milyen kis buta vagy hogy azt hiszed nincs nálunk a nővéred de nálunk van és itt a szemed előtt fogom átváltoztatni te meg persze végig fogod nézni mert ha nem akkor nagyon nagy büntetést szabok ki rád!-Szólt Adam cinikusan és parancsolóan nekem de mit sem törődve az egésszel szembe köptem Adamet jó tudom nem valami nőies dolog az hogy köpködök de az a mocsok megérdemli hiszen bántani akar engem is és a nővéremet is és én ezt már nem hagyhatom bántson engem de ne a nővéremet ! Tudja jól hogy nekem a családom a legfontosabb. Már meg is bántam hogy szembe köptem Adamet  mert neki dobott a falnak megint de itt nem állt meg ugyanis felkapott a hátára és kiugrott velem az ablakon még visszanéztem Niall utánam akart jönni de a többiek elkezdték ütni-verni a szőkeséget ekkor kihullott egy könnycsepp a szemeimből de nem is tudom miért talán megsajnáltam Niallt?Amíg ezen gondolkoztam eszembe jutott hogy Adam hátán vagyok éppen és már egy ideje megyünk valahova. Amikor elértük az úgymond "úti célunkat"
Adam megállt a nagy ház előtt de még mielőtt bement volna hátra nézett és villantott felém egy pimasz mosolyt. Utána bement az ajtón bent volt kb 5 percet utána szó szerint mögém osont és belökött a csukott ajtón.Milyen kedves modora van nem?Amint sikerült feltápászkodnom Adam felkapott és bevitt egy elég szép lila szobába. Ledobott de most egy ágyra nah legalább nem a falnak baszott hozzá! Haladunk!

6. rész - Soha többé!

Hi guys! Itt az 5. rész is, olvassátok egészséggel!*^*
Ölel, Nusi.:3

Ahogy felkapott megmentőm tudtam ki az, illatából megidézve: Niall. Nem tudom miért csinálta, hisz' rendesen lecsesztem. Most utálnia kéne nem?
- Mit csinálsz te itt? - sziszegte Adam, valószínűleg a szőkeségre célozva.
- Megmentek egy embert. - lépett hátra egyet Niall. Letett kellemes karjaiból a talajra és ott hagyott. Szemembe nézett gyönyörű íriszeivel, s mintha mondani akart volna valamit, de mégsem tette. - És te? - fordult vissza.
- Épp szaporítani akartam a fajunkat. - mosolygott ártatlanul. Ez a sármos mosoly, tényleg elhiteti veled hogy nem tett semmit, még akkor is ha tudtad, mi történt valójában. Furcsa. - Talán ellenedre van?... Barátom.? - suttogta az utolsó szót lenézően, de tisztán lehetett hallani szavát.
És visszatérve a mondókájára.. Barátom? Ismerik egymást? Mégis honnan? Mikor? Úristen...
- "Majd mindent elmesélek."- csengett elmémben... -Merjem kimondani? Legyen..- Hősöm mondata.
- Ne merj így szólítani. - szólalt meg szagatottan Niall, majd ökölbe szorította kezét. Izmai megfeszültek, félelmet keltve egy emberben. De sajnos Adam, nem ember.
- Ch.. Az a kis ribanc úgyse élte volna túl. Egyszer még úgy is elkapom.
- Ezt mondd ki mégegyszer úgy hogy közben a szemembe nézel. - egy lépést előrébb mentem a hatás kedvéért. Volt legjobb barátom vámpírgyorsasággal elém termett, szemembe bámult, majd ezt mondta:
- Ribanc. Vagy.
Amikor ezek a szavak kicsúsztak az ajkai közül, csak akkor jutott el az agyamig: szerelmes vagyok belé. És szerintem könnyen ki lehet találni hogy így ezerszer is jobban fáj, mintha csak egy vámpír lenne a sok közül. A meleg könnyek gyűlni kezdtek szemem sarkába. Borzalmas érzés ragadott el magával. Mintha most facsarták volna ki a szívem.
- Jajj, szegénykém! Szerelmes... Úgy sajnálom. Tényleg. - Adam hüvelykujját végighúzta arccsontomon, de a másik szőkegyerek láthatóan erősen megragadta karját, és lehúzta rólam.
- Hagyjad. - parancsoltam Niallre. - Te meg... Egy hatalmas tapló vagy. Megcsókolsz majd leribancozol? Hát nem ég le a bőröd szégyenedben?!
- Mondd csak pici lány.. Félsz? Mert kéne. - indult el felém lassan Adam, amiért, hogy elférjek én is, hátramentem.
- Ugyan mitől?
- Nem is tudom...talán tőlem? - kicsit gyorsabb tempóra a váltott és az erkély is közeledett.
- Nem. - röhögtem majd megálltam. Nem akartam kiesni a korláton..- Két hülye kis agyar nem ijeszt meg.
- Most ezt mondod. - keze fülemhez vándorolt amitől kirázott a hideg. Olyan hirtelen jött hideg tenyere, mint az áramcsapás.
Erősen gondoltam Niall-re, hogy most kimenthet de nem tett semmit. Nem értem miért. Mondjuk...lehet ráébredt hogy tapló vagyok vele? Fejemet oldalra billentettem, de csak egy nagyon picit hogy megnézzek az ír manót. Ott volt. De nem úgy ahogy hagytam. Adamke barátjai lekötözték és kloroformmal elkábították. Sikítottam volna, de Adam befogta a számat, majd egy sötét rongyot kötöttek a szememre. A könnyek, amik eddig még csak sorakoztak szememben, lefele kezdtek cikázni. A kendő átázott... Nagyon erősen megcsomózták úgy hogy az is elképzelhető hogy véres könnycseppek voltak. A csuklómat is megkötözték, a hab a tortán pedig az volt, hogy eltört. A helyzethez képest elég nyugott vagyok. Még...

Kómámból az keltett fel hogy valahonnan ledobtak. Mint egy macskát, elvárták tőlem hogy talpra essek.
Az anyagok még mindig ott mint elrablásom elején. A körülmények is. Itt viszont csöndesebb, fagyosabb és sötétebb van. Így egyedül, volt elég időm elhatározni hogy a szerelem rossz. Pont abba szeretsz bele akibe nem kéne, mert meg akar ölni. Utálom amit csinál, de Őt magát szeretem. Logikus... Úgyhogy megfogadtam, hogy soha többé nem leszek szerelmes! Soha!

Lehet hogy tévedtem velük kapcsolatban? 5

Sziasztok! Akinek tetszik a blog és nagyon szeret kommentelni azt kérem szépen tegye meg! Most ezzel a résszel én jövök ui.:csúnya szavakért sorry! kiss&hug:Anna

"Utálom mindegyiket! Egytől egyig! Ezt hallottad Niall?! Utállak!!"

-Igen hallottam! De miért vagy te ennyire ellenséges most is éppen mentem a szép kis pofikádat,hogy Harry ne találjon meg erre te utálsz minket miért?-kérdezte jogosan
-Nah idefigyelj most mondom el először és utoljára is úgyhogy nagyon figyelj!-mondtam flegmán és dühösen is egyszerre-Az van hogy nem bírlak se titeket se a zenéteket mert azt hiszitek tiétek az egész világ és kurvára tele a búrám , hogy ti mindig a címlapon vagytok és ti folytok még a csapból is fogod és nemcsak én vagyok vele így a rajongóitoktól már mi mászunk falra és tele a puttonyom veled és a kis ficsúr egoista haverjaiddal is na én leléptem pá!-HUH ezt már rég elakartam nekik ordibálni és most , hogy megtettem nem is olyan jó érzés!Nah mindegy amikor végeztem az üvöltéssel kifutottam az erdőbe és futottam tovább ahova az ösztöneim húztak. Egyszer segélykiáltásokra lettem figyelmes az egyik fa mögül. Amikor közelebb értem megláttam a nővérem de valami brutálissan nézett ki!
-Lexa? Te vagy az?
-Li kérlek segíts nem sokáig bírom és nagyon fáj!-szólt vissza a nővérem kétségbeesetten te jó ég most  mit tegyek Niallt nem hívhatom hisz az előbb ordibáltam le a fejét ahj mit a francot csináljak?
 -Lex nyugi hozok segítséget!-Azzal elkezdtem futni az egyik irányba de egyszercsak valaki befogta a számat és a szememet.Nagyon megijedtem hirtelen és a szívverésem is felgyorsult .
-Oh Leila már de vártam a találkozást veled!-Sóhajtott egy számomra ismeretlen hang.elengedte a számat de a szememen még mindig ott volt a mocskos keze.
-Ki a halálom vagy te és mit akarsz tőlem te állat!
-Oh látom milyen kis harcias lettél te amióta nem láttalak!-Oh szóval te vagy az de azt hogyan és miért lett Adam ilyen és a legfontossabb miért akar  ez engem kinyírni hiszen legjobb haverok voltunk.
-Hjaj Leila hát neked is eszedbe jutottak a régi szépidők milyen jó is volt nemdebár?.Most úgy csinált mintha még mindig haverok lennénk és ez hátborzongató brrrr. (amúgy Adam így néz ki:)

-De Adam mit akarsz tőlem?
-Háth a véredet szerinted mit?-Nevetett fel elég cukin de most nem fogok megtörni! Nagy gondolkodásom közepette Adam felkapott és meg sem állt velem egy házig. Amikor megérkeztünk a többiek is ott voltak de mindegyik olyan más volt. Adam felrohant velem egy szobába és ott ledobott az ágyra pfff ledobott és az ágyra mégha ilyen jobb stílusba tette volna mert a falhoz baszott szó szerint és ÁUU nem valami leányálom !
-Nos Leila kettesben vagyunk hát mit is csináljak veled?
-Én azt mondom engedj el te seggfej vagy különben...!-Nem tudtam befejezni mert hirtelen Megcsókolt!! WTF mi a fasz? El akartam lökni magamtól ami sikerült is de utána egyből megbántam mert erőszakosan megfogta a csuklómat ami nagyon fájt és asszem el is tört! Hangot adtam a nemtetszésemnek ugyanis sikítottam egy akkorát szerintem még a szomszéd országban is meghallották.
-Hm felgyorsult a szívverésed ezt szeretem  a legjobban!-morogta a nyakamba.
Erre nem mondtam semmit csak megpróbáltam lenyugtatni magamat. De nem ment. Már éppen belém harapott volna de akkor valaki elrántotta tőlem de nem láttam ki volt.
                                                                             Niall szemszöge:

Huh amit Leila az előbb hozzám vágott eléggé fájt! Hogy lehet valaki ilyen bunkó próbálom megmenteni a csajt erre leordítja a fejemet! Háth kössz szépen! Amikor már vagy egy órája nem jött vissza kezdtem aggódni érte mi van ha Harry elrabolta? Gyorsan felpattantam eddigi helyemről és neki iramodtam a szagát követve. Amikor odaértem egy házhoz nem hittem a szemeimnek hogy kerül ő ide pont hozzájuk és mit akarnak tőle ?!?! Felugrottam arra z erkélyre ahol a legerősebb a szag ekkor egy orbitális sikítást hallottam.
Azta tud ez a lány sikítani! Amint abbahagyta berontottam az ablakon és lerántottam a fiut Li-ről.

Miley Cyrus - Adore you

Sziasztok! Tudom hogy ez nem egy új rész, sem egy zeneráklomozó blog de ez a szám nagyon megfogott *-* Kérlek hallgassátok meg, ha reménytelenül szerelmesek vagytok!<3
"When you say you love me
Know, i love you more
And, when you say you need me
Know i need you more
Boy, I adore you,
I adore you!"
És a klip nem fontos:'D
Ölel, Nusi.:3

Fogjátok fel, hogy utállak titeket! 4/4

Muhahahaha!˘^˘ Megérkezett ennek a sorozatrésznek is az utolsója, amit én jegyzeteltem le! Hiszem, hogy ez is tetszeni fog, bár ezt döntsétek el ti!:D Várok visszajelzésekre a blog kapcsán!._. Köszönöm! Ja és ebben is vannak káromkodások..Ölel, Nusi.:3

Felálltam az eddigi "ülésemről" és megakartam kérdezni a szőkeségtől, hogy "Hé, hol van a kijárat?!" amikor válaszolt...Kicsit meglepett mert még mindig nem szoktam hozzá ehhez a gondolatolvasásadihoz.
- Nem foglak kivezetni. - ült föl már Ő is.
- Mi az hogy nem?! - háborodtam fel, és majdnem behúztam neki egyet, de rá kellett hogy jöjjek felesleges, mert neki ez meg se kottyan. Ezzel az elmélettel pedig inkább hagytam magam mellett az ökölbe szorított ujjaimat - Harry megfog ölni
- Aha. - súlyomat jobb lábamra helyeztem miközben felhúztam az egyik szemöldököm. - Nem igazán érdekel.
- Engem pedig a véleményed. Maradsz és kész! - húzta ki magát, mintha büszkeséggel lenne tele.
- Nem te fogod megmondani mit csinálok! - emeltem fel a hangom, de még nem vészesen, ellentétben Niall-al. Egyből dühbe gurult.
- Dehogynem! Te csak maradj szépen kussba, kövesd az utasításaim és talán, de csak talán túléled Harry harapását!
A hangja eszméletlen hangos volt. Mintha egy, vagy már inkább három hangszóróból hangzott volna el. A barlang falait is megremegtette, a vízcseppek a plafonról a földre estek, és néhány kődarabka is megkopogtatta a padlót. Ez az egész jelenet egy rossz horror és egy béna szappanopera keveréke volt.
A sötétben világító hátborzongatóan kék szeme az enyémet kémlelte. Bár inkább felhőskéknek mondanám mint neonnak. Hirtelen vámpír gyorsassággal nyomott a falhoz. A kuckó falai felsértették a bőrömet, amire nem is én, hanem Niall nyögött fel. Először nem értettem miért, de mikor lehajtotta fejét amiközben alsó ajkába harapott eszembe jutott hogy a vér miatt. Felemlte aranyos arcát majd fölémtornyusult, ugyanabban a szekundumban a meleg, nagy tenyerét derekamra tette. Mintha tűz lenne a karja, olyan gyorsan toltam le magamról védelmet nyújtó mancsát.
- Menj innen. - suttogta duruzsoló hangon amitől a szőr is felállt a hátamon
- Miért?
- Csak...Menj. - fordult el tőlem kulcsba tett karokkal, mikor hangos morgás és rohamosan gyors léptek zajai egyre nagyobbak lettek, azaz valami, vagy valaki közeledett felénk.
- Bassza meg. Harry az. - indult el felém, én pedig hangok irányába, azaz a göndörkéhez. - Mi a francot csinálsz? Meg fog ölni! - üvöltöt újból velem, Hazz pedig egyre közeledett.
- Tudom. - suttogtam szelíden. - Megkostóltatom magam vele. - szedtem a lábamat a hangok irányába. - Aztán mikor vámpír leszek megkeresem Lexit.
A tervem egyszerű volt, mégis tökéletes. Harry-vel vámpírt csináltatok magamból, utána pedig Alex gondolataid követve megkeresem Őt. Így Harry sem fog többé kergetni minket és énis megtalálom a nővérem. Mindkettőnk nyer ezzel, ez csak jó, vagy hazudnék?
- Igen kibaszott jó terved van, csak ezt énis megtudnám csinálni! - kapott fel bambulásomból Niall majd elkezdett futni, de olyan sebességel hogy szerintem simán lehagyta volna a fénysebességet, ami nem kis tészta.
Mintha másik univerzumban lettem volna. Igaz hittem ezekben a lényekben, de így mégis csak más. Mégis csak más, ha egy vérszívó hátán "lovagolva" sietsz a másik elől.
- "Héj! Mi az hogy vérszívó?" - szólalt meg Niall hangja a fejemben amire kicsit összerezzentem. Ilyet is tud? Egyébként meg nincs más dolga minthogy mások agyában turkásszon?! Talán nincs saját élete? Szerintem nagyon is van...Uff ilyenkor olyan idegesítő tud lenni..Amúgy bírom -sőt..- de azért mégiscsak más ha a saját gondolataidat, érted?, a saját gondolataidat látják... Nem lehet szabadon gondolkozni -.-
- Mindent hallok ám! - szólalt meg immárom nem csak a fejemben.
- Örülök..- flegmáztam egy szem forgatás kíséretében. - Ja és ha szabad tudnom hova viszel? - kérdezten cseppet sem kedvesen. Nem érdemli meg hogy nyalizzak neki, egy kicsit sem.
- Még nem tudom. De előbb utóbb Hazza is elfárad...
- Bazdmeg! Hát nem veszed észre magad? Mind a ketten vámpírok vagytok, ugyanakkora erővel! Istenem..
Niall nem válaszolt, csak menekült tovább Harry elől. Na álljunk csak meg! Miért is menekül előle? Hisz nem őt akarja megenni. Eh..<
- Niall..
- Igen?
- Leteszel? Zsibbad a khm..
- Segged. Nem hiszem el. Az előbb nem ezen gondolkoztál. - Tudom. Tudom hogy nem ezen járt az agyam, de az istenért is! Mi a francnak menekül azelől az emberzabáló elől ha nem Őt akarja megenni? Értelmetlen seggfej az összes. Utálom mindegyiket! Egytől egyig! Ezt hallottad Niall?! Utállak!!

Fogjátok fel hogy utállak titeket ! 3/4

Sziasztok! Remélem az előző rész tetszett nektek és abban is reménykedem hogy ez is fog ! Puszi:Anna ui.: sorry a csúnya a szavakért!
"Lexi épp akkor tette ki az egyik lábát mikor kivágódott az ajtó.
Nyugi van, Leila nyugi van... Elvégre csak megakarnak ölni, vagy nem?"

Lexa ledermedt és a végén már megmozdulni sem bírt.
-Lex az ég szerelmére menyjél bár bassza meg!- Szóltam rá a már-már szoborrá változó nővéremre.
-Lexa hahó mivan már veled -ordítottam , de ezúttal a fülébe erre persze egyből felkapta a fejét és egyből kiugrott az ablakon. Amikor Harry utána akart menni mert persze,hogy ő meg Liam jöttek bocsánat pontosítva betörtek de el álltam a göndörke útját.
-Leila ha most azonnal nem takarodsz arrébb neked véged!-ordította le a fejemet hát thx!
-Harry ha most arrébb takarodok kinyírod a nővéremet úgyhogy inkább nyírj ki engem de ne őt!-ordítottam vissza erre úgy lefagyott hogy azt se tudtam él-e még!
-Bátor vagy ez tetszik de most ez nem játék úgyhogy állj arrébb most azonnal!
-NEM!!!!
-Leila! Állj arrébb a kibaszott utamból!
-Harry! Fogd be a pofád és húzzál ki innen én nem félek tőled!-Az utolsó szavaimra valami kibaszott nagy erővel konkrétan hozzábaszott a falhoz és én nem igazán kis puffanással érkeztem a földre. Felrántott és hozzápréselt a falhoz. Na most egy kicsit félek!
-Nah? És most sem félsz?-Jött közelebb az arca a NYAKAMHOZ (WTF!!??? anyám borogass nekem tuti annyi!!!!)
-Nem!-Jelentettem ki egy kicsit bizonytalanul.
-Háth pedig az nagyon nagy baj kicsi Leila!-nah itt nyeltem egy nagyot és pofán vágtam teljes erőből az öklömmel úgy hogy földre zuhant de várjunk csak ez nem én voltam?de akkor ki a...?
-Leila fuss!-Szolt rám Liam? OMG most miért fussak mi  a kicseszett szent szar folyik itt? És miért nem futottam még el!? De már késő lett volna mert valaki felkapott és futott velem de ki a halálom volt az?
-Leila idővel mindent megtudsz ígérem!-Kia faszom volt ez se nem Liam se nem Harry de akkor ki volt?
-Niall vagyok!-De ez most mivan ez hallja a gondolataimat vagy MIIII????
Erre Niall csak röhögött.
-Igen Leila hallom a gondolataidat de majd elmondok mindent.
Azzal rohant velem egy barlangig !?Letett valami puhára aztán tűzet gyújtott és utána megláttam az arcát még nem is néztem milyen..a-a-a nem Leila hallja a gondolataidat!Erre Niall hatalmas röhögésben tört ki!
-Most meg mivan? -Kérdeztem felháborodottan
-H.H..háth tudod épp rólam fantáziálnál utána meg egyből eszedbe jut,hogy gondolatolvasó vagyok!
-Háth jovanna! Tudod egy picikét kibaszottul nem szoktam meg , hogy egy ember tudna olvasni a gondolataimba!
-Háth éppen ezaz! Leila én nem vagyok ember!-OMG most miajóvenezuelaiédeskrumplivaltöltöttdizsonimustárostöltöttpulykát hadovál ez itt össze-vissza?

-Nah hát igen én nos vámpír vagyok!-jelentette ki nemes egyszerűséggel.
-Hogy mi?-Te jó ég hova kerültem most azonnal haza akarok menni és felébredni ebből a rémálomból most!
-Megétrem hogy ez neked mind sok egyszerre de szeretnélek megkérni hogy mostantól lakj nálunk persze Lexa is jöhet ha akar.
-Niall! Most szerinted hogy elmondtad hogy vámpír vagy szerinted hozzád költözünk?-Kezdtem picit rohadtul kiakadni!
-Nézd Li én nem akarok neked/nektek rosszat de ez a titok soha nem derülhet ki mert ha kiderül nem csak mi halunk meg hanem ti is!-Hogy mi még hányan vámpírok ezek?
-Igen nos a többiek is azok .
Erre ledermedtem Nial közelebb lépett egyet én meg egyet hátra Niall lehajtotta a fejét és megszólalt:
-Á tehát félsz tőlem?
-Én ilyet egy szóval sem mondta csak sok ez nekem egyszerre és biztos Lexának is te jó ég Lexa megkéne keresni?- OMG Hol lehet a nővérem meg kellene találnom most azonnal!


Sziasztok! Nos tudom,hogy a tetején is írtam de most elnézéseteket szeretném kérni a rövid rész miatt remélem megtudtok nekem bocsájtani :'( 

Fogjátok fel, hogy utállak titeket! 4/2

Sziasztok! Most én írom ezt a részt, amit Anna kezdett el, ezért azt fogja jelezni a blogger hogy Ő írta, pedig nem ám!xd Hanem én, Gergely Anna v.v Remélem tetszeni fog így is a sztori, és élvezhető lesz :D

u.i.: ellnézést a trágár szavakért...xd
Ölel, Nusi.:3

-Mi történt a kezeddel? - Kérdezte Liam picit idegesebben a kelleténél.
-Áh semmi ! Csak a göndör haverotok meg ijesztett  miközben sajtot  szeleteltem és ennyi !
-Mi az hogy ennyi? ez lehet súlyos vágás is!- Szólt bele Louis is.
-Ahj istenem miért kell beleszólnotok? Jól vagyok és kész!-Szólaltam meg de lehet hogy nem kellett volna!
-Leila! Ez nem vicc! És ha megsérülsz? Ráadásul ez a barom volt és ha...!
-És ha? mi és ha, talán kiszívja a vérem? Nah ne röhögtess!
Ebben a pillanatban mindenki kussba lett. De olyan szinten, hogyha leejtettem volna egy tűt, az fülsüketítő lenne. Liam volt a legbátrabb, így felállt és a vállamat lazán megfogta bal kezével. Száját kinyitotta, de semmi hang nem jött ki belőle. Látszólag Ő sem tudta hogyan is kezdjen bele. Jobb ujjait gondolkozóan húzogatta álla alatt, és a kínos perceket, pedig szeretett nővérem nyögdécselő hangja..
- LEILA! - kiabálta Lexi, amire esküszöm, hogy a ház is beleremegett... - Figyelj húgi, csinálsz nek...- ha tehetné folytatná, de Harry megelőzte, felpattant, majd odasétált testvéremhez.
- Beszélhetnénk? - hozta elő a göndörke sármos mosolyát amit hajrázással koronázott...és hék! Egy kicsit tényleg helyes!
- Őőő...Eh...Ja. - és íme jött bőszavú válasza nővérkémnek, aminek a végére már kint is volt. (Harolddal együtt)
- Szóval... Kiszívjátok a véremet mi? - húztam össze szemöldökömet már-már röhögőgörccsel küszködve, de amint megpillantottam az előttem álló srác arckifejezését a mosolyom nem hogy lehervadt, de azt hittem meg is halt...
- Kimegyek egy kicsit. - indult el a szőkeség aki láthatólag mindjárt...felrobban.(?)
- Én meg fel megyek.. - kapkodtam a lábamat lépcsőkön és ahogy felfele mentem egyre jobban éreztem mintha... Nem is tudom... Talán.. Az agyamban turkálnának? - Ja és Zayn! - néztem vissza vállam felett az utolsó deszkalécnél. - Ugye nem felejtetted el hogy a kedvesed kint vár?! - kacsintottam Niall-re célozva, majd visszafordultam és kinyitottam a szobánk ajtaját a könyökömmel mert a kezem tele volt. Lehuppantam Liam ágyára, és nassolgattam a reggelimet, talán a háló tulajdonosára várva.
Az egyik telefon az éjjeliszekrényen csipogni kezdett, ezzel üzenetet jelezve. Történetesen az enyém volt.

,,Kicsim! Hívtam a nővérkédet de nem veszi fel, 

ezért üzenetben leírom neked, hogy még egy jó darabig nem leszünk otthon! Remélem van pénzétek további éjszakára a szálláson!''

Amint végiggörgettem a szemem a betükön azonnal vissza is jeleztem:

,,Szia! Hát az egyik barátnőnknél vagyunk, 

szóval no para, nem dobáljuk a pénzt!''

A mobilomat zsebrevágtam, a tányért pedig az ágy alá helyeztem. Ebben a nagy nyugalomban összegezhetjük az eddigi napjaimat: na akkor...
Mintha az isten akarna kicseszni velem, úgy dörömböltek az ajtón, mint egy grizzli medve, de ez még nem is lenne gáz, ha nem pont akkor mikor egyedül akarnék lenni.
- Mi van már? - üvöltöttem túl a ricsajt, aminek semmi haszna nem volt mivel ugyanúgy fojtatta az illető ahogyan eddig. Viszont mostmár nem csak vad "kopogatás" szűrödött át hanem vérfagyasztó sikítás kiséretében egy segéky kiáltás is, Alex ajkaiból.
- Segíts! Leila, megölnek! - hallottam hangjában hogy sír, jobban mondva bömböl. Hát, lemondhatok a csendről, az már fix!
Amilyen gyorsan csak tudtam, kinyitottam résnyire az ajtót, pont akkorára hogy a remegő testvérem, akinek innen hallom a szívdobogását, befusson. Amint lába átlépte a küszöböt kulcsra zártam Liam szobáját. Túl sok értelme nem volt, mert a következő pillanatban dübörgés hangja lepte el a házat, amitől nyikorgott az ajtó. Lexi-hez futottam, aki halálra rettegi magát a legmesszebbi sarokban.
- LEXI! Lex tarts ki! - fogtam meg felkarjánál és tiszta izomból eklezdtem rázni, ami elég hatásos volt, ugyanis abba hagyta a sírást, már csak könnyezett...- Ott az a rohadt ablak törd ki és rohanj, amíg tudsz! - ordítottam le a fejét, amire csak egy aprót bólintott, megfogott egy lámpát, és konnektorostúl nekibaszta az ablaknak. Az üveg iszonyat hanggal tört ki, és erre a hangra a fiúk még jobban, még nagyobb erővel verték az ajtót. Lexi épp akkor tette ki az egyik lábát mikor kivágodott az ajtó.
Nyugi van, Leila nyugi van... Elvégre csak megakarnak ölni, vagy nem?

Egy kis újdonság!

Sziasztok! Mostantól két író van a blognál, az egyik történetesen én vagyok, Nusi, a másik pedig a blog létrehozója Anna! Felváltva fogunk bejegyzéseket közzétenni, remélem azért továbbra is olvasni fogjátok ez a sztorit!
Nemsokára olvashatjátok következő bejegyzést is, tőlem.
Ölel, Nusi.:3